Annakidején nagymamámmal mentünk. Reggel 7 körül keltett, már az asztalon gőzölgött a tea az én saját bögrémben, a tányéron a párizsis kenyér. Reggeli után felöltöztem, és mentünk együtt a piacra.budapest-xi-kerulet-fehervari-uti-vasarcsarnok-_10[fusion_builder_container hundred_percent=

– A paradicsomot nem itt vesszük meg, mert itt nem szép. Az almáért átmegyünk a másik nénihez, mert ő mindig finomat árul… – mondta. Kaptam egy kis kosarat, abba tettük pl. a petrezselymet, mert én is segítettem! 5 éves lehettem? Azóta a piacot befedték, de pár hete is jártam arra. Megláttam egy néninél szép répát, megkérdeztem mennyi… Megmondta az árat, mondom, hogy kérnék 2 kg-ot. „ó akkor engedek belőle”. Vettem nála még ezt-azt, kaptam ajándékba 2 db csicsókát, mert még sosem kóstoltam. Mondta, hogy jöjjek vissza, ha ízlett.

Annyira jó hangulata tud lenni a piacnak. És persze a termelő nénik-bácsik azok, akiktől vásárolok. Oké, hogy drágább kicsivel, de a hangulat, és a minőség, amit kifizetek. Van külön gombás bácsi, magos néni, tejespult… Mindennek megvan a szakija. Kedvesek, vidámak. Nagyon jó hangulata tud lenni. Persze nem mindig, de általában.

Karácsonykor másik nagymamámmal mentem, segítettem neki a karácsonyi ebédhez valókat hazacipelni. Odaálltunk a hentespulthoz, és ő kereste a „Laciját”, mert ő tudja, hogy… Más nem szolgálhatta ki. A piacon mindennek megvan a rendje…

Ha a piacon vásárolsz, támogatod a magyar gazdákat! (ha tőlük veszel…) Bátran megfoghatod, megszagolhatod, esetleg megkóstolhatod az árut, és ha nem tetszik, akkor tudsz beszélni velük, hogy miért nem tetszik. Vagy szólni nekik, hogy nem lenne esetleg ez vagy az? Lehet, hogy legközelebbre hoz. Pl. csipkebogyólekvár…

 

Neked mi az első piaci emléked?[/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]