Két dolog ért bennem össze. Az egyik, hogy pár hónappal ezelőttig nem ettem még curryt. Kaptam egy tasakos currypasztát, és kipróbáltam. Fűszeres. Rendesen. Megtetszett, úgyhogy rájöttem, hogy ezt nekem sűrűbben kell csinálnom.
Aztán vettem currypasztát – de majd később szeretném magamnak készíteni a fűszerkeveréket – és csináltam megint, de utána meguntam, hogy csirke… Úgyhogy életemben először vettem bárányt. És nem bántam meg!
Nem túl bonyolult elkészíteni.
Tudtommal minden curry alapja egy fokhagymás, hagymás, gyömbéres, csilis dolog, amihez jönnek hozzá a fűszerek, fűszerkeverékek. Ez utóbbiból üvegeset is kaphatsz, és akkor nem kell a fűszermagokat pirítanod, mozsárban őrölnöd stb. Persze annak is megvan a maga romantikája.
Utána lepirítod a húst, és felöntöd egy 400 ml körüli konzerv paradicsommal (hámozott, egész vagy inkább darabolt) és egy ugyanilyen konzervnyi kókusztejjel. Ha a húst – mint nálam a bárányt – sokáig kell főzni (jelen esetben másfél órát mondott a hentes, és bevált), akkor még egy konzervnyi vizet nyugodtan adj hozzá, el fogja főni a levét.
Rizzsel célszerű tálalni, és poppadommal, indiai kenyérrel, aminek még nem sikerült a tökéletes verzióját elkészítenem. „Tűzoltónak” pedig joghurtot adj hozzá, és egy kis citrommal frissítheted fel a szószt.
Sörrel az igazi.
Szándékosan nem adom most közre a pontos receptet, mert ahány fajta curry (mert, hogy ez egy összefoglaló név), annyi fajta variáció. De javaslom kipróbálásra mindegyiket!
GasztroDomi úr nagyszerű főztjét volt szerencsém fogyasztani, s ami a képen látható, az csak karcolgatja azt az élményt amit a valós elfogyasztása okozott. Az indiai konyha eme remeke nekem szerfelett tetszett, s nemcsak az étek, az egész vendégüllátás melyet drága barátom „művelt” megérdemli maximális tiszteletemet és elismerésemet! Indiai fronton nem vagyok túlságosan felkészült, a curry viszont személyes kedvenceim között van, csakúgy mint a bárány maga. Kerek ízek, remek harmónia és pont annyi curry, amennyi nem viszi még el a többi fűszert, de nem is hagyja laposan a egész ételt. A rizskészítés hagy még némi csiszolnivalót a főzőmesterre, de jó pap holtig tanul alapon ez nem lesz nehézség szerintem. A képen nem ábrázolt, de szintén fotókat érdemlő desszertről meg már nem is merek írni, nehogy kiszoruljak a leendő sok rajongó miatt Domi szuperpanorámás „csajmágnes” lakásából, s nem kóstolhatom újra a levendulás almafészket, ami egyszerűen páratlan volt! Köszönöm az estet! Feladtad a leckét 😉
😀 Köszi! A rizs az katasztrófa volt, tudom. Az alapanyag volt pocsék.