Mákos guba

Régen úgy ismertem a “mákosgubát”, hogy egy kis (natúr) tejjel nyakonöntött szárazkifli, amit megszórtunk darált mákkal meg (por)cukorral. No ez nem volt olyan jó, de hát a mama főztje, akkor ez a mákos guba. Hát nem.

1737

Aztán telt-múlt az idő, és a gimnáziumban mákos gubát adtak ebédre. Furcsa volt, mert annyira nem hasonlított az otthonira. Aztán ettem, és úúúúúúú. Nagyon jó volt. Sült, édes, ropogós…

Ma készítettem, és igyekeztem mindent beletenni, amitől nagyon jóóóó lesz.

  1. A kifli legyen tejes kifli, jobb, ha szikkadt (1-2 napos) – tipp: lehet szikkadt megmaradt kalácsot is használni (nem baj, ha kakaós)
  2. A tej amivel felöntöd, legyen bőven elegendő, lucskos legyen a kifli tőle
  3. A tejbe tegyél vaníliát, vajat, cukrot, mézet
  4. Amikor összeforgatod a tejbe áztatott kiflit a darált mákkal és a porcukorral…
  5. vékony rétegben süsd meg (1 max 2 réteg kifli), hogy jó ropogós legyen
  6. de sütés előtt a tetejét csorgasd le mézzel (1-2 ek) és szórd meg (1-2 ek) cukorral

Így nem csak ropogós lesz, de egy kicsit nyúlós, ragacsos is.

Ínyencek vaníliasodót is kínálhatnak hozzá.

By | 2016-10-28T18:41:50+00:00 január 14th, 2014|Categories: Édességek, Receptek|Tags: , |0 Comments

Leave A Comment